Tehát elkészítettem a szótlan, gátlásos félénk kislányt! S nem tetszett! Jöttek a gondok fogyókúrák, bő ruhák, szemérmesség a négyzeten!

Természetesen korunk régen is kivetette magából az ilyen emberkéket, mint jó magam. Az osztálytársaim csúfoltak, a felnőttek sem voltak kíméletesebbek, de ez természetes ma már tudom, hisz saját gondolataim a testemről jöttek áramoltak vissza hozzám, hisz ezt a világot én hoztam létre, már jó korán neki láttam, s mily hatalmas átalakulást vittem véghez kis idő alatt! Csak épp ez nem művészet, hisz elrontani az életünket sajnos mindannyian tudjuk. Sokszor végig sem gondoljuk, mit teszünk magunkkal, sőt mindezt a külvilág tette velünk!

Azért egy hatalmas elhatározásra jutottam! LEFOGYOK! Velem ezt többé nem csinálják az iskolában, hogy csúfolnak, és pasizni szerettem volna, de legalábbis tetszeni nekik! Így aztán mire a szakközépiskola elkezdődött, csodás átalakuláson mentem át! A csúf hernyóból, egy gyönyörű pillagó mászott elő! Gyönyörű, színes, csodás lényként!

Végre az osztályban, én is egy voltam a többi közül, nem az a bizonyos, hanem egy csodás fantasztikus, okos lány!

Így kell ezt csinálni gondoltam! Végtelen büszkeséget éreztem! A siker mámorossá tett!

Ilyen boldog mint akkor, előtte tán sosem voltam!

Volt egy fiú, nagyon, kedves aranyos, nagyhangú, vicces, helyes, stb......

Még a fogyókúrám előtt ismertem meg, gombóc koromban, s érdekes, hogy neki akkor is úgy is tetszettem. Sokat járt felénk látszólag véletlenül, néha meg-; megállt beszélgetni. Azonban egy ideig nem közeledett felém!

Számomra is meglepő volt, mikor elhívott moziba! Sajnos már nem emékszem mi volt az első ilyen film, de később jött a többi, esténként moziba jártunk, nagyokat beszélgettünk. Nagyon jó volt! Viszont idősebb volt nálam, 5 évvel. Ideálisnak tűnik, de ha számításba veszem, hogy én 14, ő pedig 19, gondolom mondanom sem kell, mit akart ő és mit én!

Kerülgettük a témát, és időt kértem, a szexig sokáig nem jutottunk el. Közben őt bevitték katonának! (Akkor még volt ilyen)! Levelezésekkel folytatódott, s szövődött egyre szorosabb szál közöttünk!

Mikor hazajöhetett, végtelen vágyát sorra NEM tudta megélni, mert kezdett előbújni belőlem a régi kislány a gátlásokkal teli, erős várfalak mögött bújó énem, aki félt a testi közelségtől!

Válaszút elé állított. Ha nem fekszem le vele, el fog hagyni! Sosem hagytam, hogy zsaroljanak, már akkor sem. Így elküldtem, menjen Isten hírével!

Ha azt gondolnátok, hogy én ettől újra visszagubóztam, bizony tévedtek! Hisz sokan áhitoztak utánam, és én boldogan végig flörtöltem azt az időszakot. Nem kellett senki, mert én mást szerettem. Csak a vadászösztönömet éltem ki. Megtanultam, hogy kell felhívni a figyelmét a fiúnak, úgy, hogy ő azt észre se vegye! S utána magától kezdett közeledni felém. Ostromoltak, szerelmeslevelekkel, ajánlatokkal, szép szavakkal, de nekem tovább már senki sem kellett. Csak az érzés kellett, hogy ha akarnám az enyém lehetne, kinéztem s meghódítottam! Nagyon tudtam, hogy kell ezt csinálni, mikor ne nézzek rá, s legyek elutasító, s kegyetlenül hagytam őket epedezni utánam......!

Folyt köv.....